Egyre több helyen lehet azt olvasni, hogy bár rendszeresen, és tisztességesen fizetjük a járulékokat, mégis veszélyben lehet a nyugdíjunk. Ideje megérteni, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos gondok sokkal nagyobbak, mint ahogy ebben a pillanatban gondoljuk: elég csak megnéznünk hazánk „korfáját”. De mi a korfa, és miért fontos? És miért nem lesz tisztességes – állami – nyugdíjunk? Most kiderül.

Egy kis nyugdíjtörténelem

A nyugdíj egy egészen új találmány. Száz évvel ezelőtt például egy teljesen ismeretlen fogalmon volt, és valószínű, hogy 100 év múlva szintén nem létezik majd. Egészen egyszerűen azért, mert ebben a formájában fenntarthatatlan a rendszer. Rengeteg oka van annak, hogy fenntarthatatlan: a kettő legfőbb probléma a rengeteg kifizetés, és az elöregedő társadalom. Kezdjük ez utóbbival.

A korfa, azaz az elöregedő társadalom problémája

Mindenki sokat hallott már arról, hogy a társadalom elöregszik, vagy már elöregedett, de mindaddig ez üres mondatnak tűnik amíg néhány meglepő tényt nem tudunk meg.

Pár ezer évvel ezelőtt egy 35-40 éves ember öregnek számított, különösen akkor ha férfi volt, mert nagy szerencsére volt szüksége ahhoz, hogy ne haljon meg 40 éves kora előtt egy csatában, egy vadászat alatt, esetleg ne kapjon el valamilyen (akkor még a nátha is az volt) halálos betegséget.

Ha visszagondolunk, alig 1000 évvel ezelőtt is különösen magas kornak számított, ha valaki 50 esetleg 60 évet élt, nézzük csak meg a nagy költőket, írókat, hadvezéreket, királyokat.

Éppen emiatt teljesen ismeretlen fogalom volt a nyugdíj, egyszerűen nem volt rá szükség.

Idővel az orvostudomány fejlődött, egyre kevesebb volt a pusztító háború, tisztítjuk a vizeinket, nőtt a higiénia, és azt vesszük észre, hogy az átlagéletkor 65-70 év de nem ritka a 80-90 éves korú ember sem.

Ezt a tendenciát szociológusok korfán ábrázolják: képzeljünk el egy diagrammot, amin az látszik, hogy egy adott pillanatban (mondjuk most) hazánk lakosságából ki hány éves. (A korfán külön látszik, hogy hány évesek a férfiak, és a nők). Ránézve az adatokra az látszik, hogy nagyjából 2,500 000- 3 000 000 nem aktív korú ember él hazánkban (ők legfőképpen nyugdíjasok).

Ennek a megközelítőleg hárommillió embernek a nyugdíját kellene kitermelni alig 2 000 000 aktív dolgozónak. Ez lehetetlen, máris látszik, hogy a rendszer fenntarthatatlan. Ha ez nem lenne elég, a gondot tetézi, hogy az „idősek” egyre tovább élnek (azaz egyre tovább kapják a nyugdíjukat) miközben egyre kevesebb fiatal születik.

Mennyibe kerül a nyugdíj?

Ha a fenti adatok ellenére valaki azt mondja, hogy ez nem akkora gond, megoldható, akkor számoljunk. 2019 januárjában az átlagnyugdíj Magyarországon 134 900 forint volt (természetesen nettó). Ez persze nem azt jelenti, hogy minden magyar nyugdíjas ennyi pénzt kap: van aki kevesebbet, van aki többet.

Ebben a pillanatban 2 150 000 nyugdíjas, és 160 000 olyan ember van, aki öregségi nyugdíjat kap, tehát 2 300 000-en kapnak havonta 134 900 forintot. Szorozzuk össze, döbbenetes számot kapunk: 310 milliárd forint / hónap.

Több mint valószínű, hogy a magyar gazdaság idővel képtelen lesz kitermelni havi 310 milliárd forintnyi összeget nyugdíjra: előbb utóbb nagy gond lesz.

Lehet, hogy összeomlik a nyugdíjrendszer?

Szakértők szerint nem az a kérdés, hogy összeomlik-e, hanem az, hogy mikor. Éppen ezért figyelmeztetnek arra, hogy aki csak teheti próbáljon meg valamilyen módon öngondoskodni, azaz gondoskodni magáról, arról, hogy nyugdíjas éveiben ne csak a mindenkori állami nyugdíjra támaszkodjon, hanem készüljön fel arra az eshetőségre is, hogy az majd nem lesz, vagy extrém alacsony.

Ha szeretne biztos nyugdíjat magának, kattintson, és segítünk. Már havi akár 10 000 forint öngondoskodással biztosíthatja a nyugdíjas éveit.